A magány nem azonos az egyedülléttel. Az egyedüllétet választjuk, a magányt nem. A magányt mindenki ismeri. A magányos ember azt élheti át, hogy kimarad az életből, hogy senkinek nem fontos, a létezésének nincs értelme. Aki régóta magányos, annak egyre nehezebbé válok másokhoz kapcsolódnia.
A magányosságot megélő emberek akkor is egyedül érzik magukat, ha más emberek veszik körül őket. Magányosságuk abból fakad, hogy képtelenek kapcsolatot teremteni a körülöttük élőkkel.
Mi lehet ennek hátterében? A kapcsolatteremtési nehézség gyakran a gyermekkorban vagy a korai felnőttkorban megtapasztalt kirekesztettség következménye. Azok a felnőttek, akik gyermekként vagy kamaszként például iskolai zaklatásnak voltak kitéve, elszigetelődhetnek és azt a hamis belső képet alakítják ki, hogy valami tényleg nincs rendben velük. Mindenből kívülállónak érzik magukat, és sehova sem tudnak már kapcsolódni. Az is magányt élhet át, aki gyermekkorában nem kapta meg szüleitől a kellő érzelmi támogatást, odafigyelést. Ezért érzik, hogy senki sem fogja megérteni vagy támogatni őket.
A magányossággal az a gond, hogy önmagát erősíti. A magányos emberek hajlamosak kerülni a társas helyzeteket, mert ettől szoronganak, és úgy érzik, senki sem érti meg őket, vagy nem kíváncsiak a mondanivalójukra.
A pszichológus által tanított szorongásoldó technikák segítik a magányos embert abban, hogy közeledjen másokhoz és apró lépésekkel az önbizalmát és az önértékelését javítsa.